Minden egy szóval kezdődött: tuning. Ez a szó hangolást,finom beállítást jelent. A gyárakból készen kiguruló autót úgy tervezték meg, hogy minél több embernek kiszolgálják az igényeit: a büszke tulajdonos tudjon százzal repeszteni az autópályán, vagy el tudja vinni a családot a hét végén egy sokszatyros bevásárlásra. A nagyon drága autóknál már a gyártásnál jelezhetjük,hogy inkább zöld visszapillantót, vagy tegyenek bőrülést belülre, mert az másképpen tapad nyáron a fürdőnadrághoz. Az autó gazdája a vásárlás után sokkal többet szeretne kihozni a járgányából. Szeretne csikorgó kerekeket, légterelő szárnyakat és egy olyan utasteret, amilyen csak egy űrhajóban van. Ha valamit kicserélünk, egyből egy másik elemet is vehetünk: a sebességhez kell egy jó motor, a megálláshoz pedig egy jó fék, az úthoz tapadáshoz egy széles gumi, a biztonságos vezetéshez pedig egy sportkormány, egy légterelő szárny a stabilitás atyja, a sötét üveg pedig csak jól néz ki. Az ilyen gépek mögött ránézésre ugyanolyan emberek mosolyognak, mint te vagy én. A titok a fejükben van: villámgyors reflexeiknek és a sokéves vezetési tapasztalataiknak köszönhetően a kezük alatt az autó biztonságban érzi magát. A profik külön sportvezető-iskolákban tanulják meg a nagy sebességű vezetés minden titkát, a kanyarodást ideális íven, hírtelem fékezést, akadálykerülést, mindezt profi autóversenyzőktől, akár az Imolai versenypályán, akár Porsche autókkal, akár 2,5 millió forintért. A gép lelke egyértelműen a motor. Minél több levegő és oxigén áramlik a motorba, annál több benzin ég el, és annál több energia szabadul fel. A motorvezérlő elektronikus program módosításával(ezt hívjál chiptuningnak) megváltoznak a gyári beállítások, az autó az általános felhasználás helyett már ,,csak” vágtázásra lesz jó. Az ilyen autók városi forgalomban már nem is használhatók: lassú, szaggatott tempó alatt túlmelegszik a motor, vagy a négykerekű alja csúnyán odakoccan az úthibák miatt. A felni amin a gumi nyújtózkodik, nemcsak jobban néz ki, ha nagyobb, de a villogó fényeket és egy nagyobb féket is magába rejthet. Az erősebb fékek a nagyobb tempó miatt könnyen túlmelegednek, ezen segít a kocsi elején a lökhárítóba vágott nyílás (A kopoltyú), ami a levegőt egyből a kerékhez irányítja. A szélesebb, ajtó alatti küszöb pedig szinte kézen fogva vezeti a friss levegőt a hátsó fékeknek. Egy keményebb, szélesebb gumi hiányzik még: sima úton, nagy sebességnél sokkal jobban kapaszkodik az útba, így az autó úgy fog manőverezni, mintha sínen menne. A tuningolt autók kerék és sárvédő közti rését látványosan lecsökkentik, így maga az autó közelebb lesz az úthoz - ezt nevezik leültetésnek. Minél közelebb kerül a padló a talajhoz, annál kisebb lesz az légellenállás, viszont annál kevesebb helye lesz a keréknek rúgózni, kikerülni az amúgy észrevehetetlen úthibákat. A változtatás 1-6 cm lehet, ami nagyon látványos, de figyelmesen szerelők mindig szólnak, hogy a négykerekű alatt legalább 12-14 cm hely maradjon, nehogy a széles mosolyú padkán fennakadjon. A versenyeken nagy szerep jut egy szép nevű kémiai vegyületnek, a dinnitrogén-oxidnak(ő a nitró). Hírtelen sűrítésre kb. 300 Celsius-fokra felhevül, lebomlik, és extra oxigént szabadít fel, így sokkal több benzin tud elégni. Több elégett üzemanyag jobban lenyomja a motorban robotoló dugattyúkat, és az autó szinte ,,kilő”. A nitrót tartalmazó egy vagy több palackot nem rejtik el, hol az utastérbe kerül a sofőr mellé, hol a csomagtartóba hasal a hangfalak mellet. Egy teletöltött flakon 20-30, majdnem fél kilométeres gyorsulásra elegendő. A tuningoltautókat kívülről a lehető legmerészebb kiegészítőkkel díszítik. Cél a nagyobb sebességnél a nagyobb stabilitás, a jobb hűtés és a megdöbbentő külső. Ezek az elemek sokkal sérülékenyebbek, mint az eredetiek, már egy kisebb karcolás vagy horpadás miatt is az egészet ki kell cserélni. A legelterjedtebbek a korábban a repülőkön és Forma-1-es versenyautókon használt szénszálas kiegészítők, amik akár fele olyan súlyúak, mint az acél, és csúcstechnológiájú kialakításuk miatt ütközéskor négyszer-ötször nagyobb energiaelnyelő képességgel bírnak- ami akár a sofőr életét is megmentheti. A motorháztetőn megpihenő légbevezető a motort hűti friss levegővel, a karosszériára felszerelhető légterelők- angol nevén spoilerek- az autó hátulját tapasztják az úthoz, ami a maximális sebességet és az irányíthatóságot is növeli. Néhány nagyon jól kinéző légterelő szárny ránézésre hiába olyan, mint egy komoly sportautóé, a szűk kanyarokat nem könnyebb vele bevenni. A felfelé nyíló, Lamborghinit idéző ajtókat is csak látványjavító szerep jutott, egy ilyen autóba nem könnyebb sem a be-, sem a kiszállás. Az autók átfestése az egyik legnépszerűbb külső módosítás. A legmeghökkentőbb hatás az úgynevezett flip-flop technikával érthető el, ami autónként 1 millió forintba is kerülhet. Ez adja azt a hatást, hogy bármerről nézzük az autót, mindig más színű. Gyárilag ezt nagyon ritkán használják, mert drága és sérülékeny. Ez valójában egy teljesen színtelen anyag, ami kihasználja a szemnek azt a tulajdonságát, hogy nem színeket látunk, hanem különböző hullámhosszú fényeket. Olyan anyagokat kevernek bele, amik más szögből másképp verik vissza a fényt, így születik a színváltós autó. A turbónak ugyanaz a célja, mint a motormódosítások többségének: minél több levegő kerüljön a motorba. Két, külön házban forgó szélkerékből áll, amik egy közös tengelyen forognak. Az egyiket megpörgeti a motorból kiáramló kipufogógáz, mire a másik is vele együtt forog, ez viszont több levegőt nyom a motornak Ettől több benzin ég el a motorban, aminek a kipufogógáza még jobban megpörgeti a szélkereket… és így tovább: a szélkerekek pörgése percenként akár 100-150 ezer is lehet. A turbót használva- általában sebességváltáskor- egy süvítő füttyszó hallható. Egy szelep dolga ez a fütyörészés: amikor a sofőr hírtelen leveszi a lábát a gázról, a nagy nyomású levegőnek nincs hova mennie, ekkor ez a szelep kiengedi, hogy ne fékezze le a turbó pörgését. Egy sötét utcában egy különböző színekben pompázó sportautó felejthetetlen látvány. A büszke tuningautó-sofőr ezt sosem felejti, és vakító, kékes lámpákat süllyeszt az autó elejébe, a kerekekre forgó LED-lámpákat helyez, és a sportautótorta cseresznyéjeként felkerül az autó aljára a neoncső. Ez az a fényforrás, ahol a különböző gázok keveréke és a tubus bevonatával több, mint 70 fajta színárnyalatot lehet előállítani, ami gyönyörű fényt vet a hamarosan égett guminyomoknak otthont adó aszfalton.